Naponta több ezer gondolat fut át a fejünkben. Még olyan jelentéktelen gondolatok is, melyeket „megszületésük” után néhány órával, már örökre el is felejtünk. Életünk részét képezi a gondolkodás, mindig velünk van, akárhol vagyunk, akármit csinálunk. De! Mi is a gondolat valójában? Hogy jön létre? Egyáltalán hol keletkezik? Nehéz kérdések ezek, nem is egyszerű megválaszolni. Mondjuk eléggé abszurd már az is, hogy a gondolatokon gondolkodunk. Ez esetben a nagy kérdés az, hogy valójában mire gondolunk, amikor a gondolatra gondolunk?

A gondolat általánosan értelmezve az agyunk szüleménye, munkája, amit a külső benyomások által hoz létre e becses szervünk. Rudolf Steiner viszont másképpen látta ezt az elméletet, szerinte a gondolatok a fizikai agytól függetlenül jönnek létre, az ember szelleme vagy lelke révén. Bármely elméletben is hiszünk, egy biztos: a gondolataink fontos szerepet töltenek be életünk minőségére való tekintettel.

Muszáj rögtön az elején kitérni az emlékekre. Az emlék egy komplex rendszer, ami információkat raktároz el, melyeket bármikor elő tudunk hívni gondolat formájában. Csak idézzük fel a tavalyi nyaralásunk élményét, egy jó filmet, amit egy hónapja láttunk, vagy akár a gyerekkorunkból megmaradt csínyeket, ezek mind elraktározott információk. Ha egy kicsit egyszerűbb dolgokra korlátozódok, akkor mondhatnám a munkahelyhez vagy iskolához vezető utat, nem beszélve a túléléshez szükséges emlékekről, ilyen például az, hogy ha forró vashoz érünk, megéget. Nem is szeretnék mélyebbre ásni az emlékekbe, mert akkor már olyan kérdések is felmerülnek például, hogy: hová tűnik egy emlék, ha végleg elfelejtjük?  …Jó kérdés!

Az emlékeket kivesézve a következő állomás az érzelem. Bizonyos esetekben e három dolog (emlékezet, gondolat, érzelem) összefüggésben áll. A példa kedvéért egy szituációval szeretném ezt szemléltetni: „A munkahelyen a főnök nem adott béremelést, annak ellenére, hogy jól végzem a munkám. Amikor ezt szóvá tettem, a főnök leordította a hajam és sértő megjegyzéseket tett.” Maga a szituáció az emlék (ezért írtam múlt időben), majd felidéztem, ez a gondolat. Végül pedig baromira dühös vagyok a történtek miatt (érzelem). Lehet beszélni egy rossz fogorvosi élményről is, ez esetben is ugyan az a helyezet. Mint egy matematikai egyenlet: Emlék+Gondolat=Érzelem. Ugyanakkor a gondolat önmagában is képes érzelmeket kelteni, nem kell hozzá emlék. Elég egy olyan elképzelés, ami még meg sem történt, például egy közelgő randevú, ami az izgatottság érzését kelti.

A gondolat, mint teremtő eszköz

Ki ne hallott volna már a Vonzás Törvényéről? Manapság sok könyvet olvashatunk erről az egyetemes törvényről, mely megcáfolja a „különbségek vonzzák egymást” elméletet. A lényege abban rejlik, hogy a hasonlóságok egymásra találnak. Tehát, ha jó dolgokra gondolunk, jó dolgokat vonzunk magunkhoz, ha rosszra, akkor rosszakat. Dióhéjban arról szól ez az egész, hogy gondolatainkkal egy bizonyos frekvenciájú rezgést bocsájtunk ki magunkból és ez által a hasonló frekvenciával rendelkező rezgéseket kezdjük magunkhoz húzni. A frekvencia attól függ, hogy milyen az adott gondolat (negatív vagy pozitív).  Ha többet meg akarsz tudni a Vonzás Törvényéről érdemes fellapozni Esther & Jerry Hicks könyveit.

A gondolat hatása a testünkre

Amikor szóba kerül a barátaim körében az, hogy a gondolatainkkal befolyásolhatjuk testünk működését, mindig van egy egyszerű példa, amivel ezt alátámaszthatom, ez pedig nem más, mint ez a citrom:

Mi is történt? A citrom láttán beindult a nyáltermelődés folyamata. De nem is kell valójában látnunk a citromot, elég, ha elképzeljük. Ezt okozhatja az is, ha a kedvenc ételünkre gondolunk, viszont előfordulhat olyan eset is, amikor például beleharapunk egy tojásos szendvicsbe és mondjuk a benne lévő tojás romlott. Ekkor a későbbiekben a tojásra rá sem tudunk nézni, mert felfordul tőle a gyomrunk. Ezeket a folyamatokat a biológia „tanult reflexeknek” nevezi.

Na, de a citromot félretéve, ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor az egész életünkben hatással vagyunk a testünkre a gondolatinkkal, elég szemügyre venni a félelmeinket: Egy pánikot keltő gondolat, és pillanatok alatt a testünk nem úgy működik, ahogy kellene. (Ezt a hipochonderek jobban értik.) Viszont, hogy ne legyek annyira negatív a szerelem is okoz „tüneteket”, ha az illetőre gondolunk... de ezt szerintem nem kell bemutatni. Ezek hétköznapi dolgok, azonban vannak olyan esetek, amit egy átlagos ember csodának nevez. Ilyen például az a történet, melyet –talán- Dr. Joseph Murphy egyik könyvében olvastam, de A Titokban is megemlítik, miszerint egy férfi balesetet szenvedett és deréktól lefelé lebénult, az orvosok azt mondták, hogy soha többé nem fog tudni járni. Több hónapos kórházi kezelése alatt a férfi csak is arra gondolt szüntelenül, hogy egyszerűen kisétál a kórházból. Na vajon mi történt? Persze, hogy kisétált a kórházból! Ezt most dióhéjban írtam le, a történet azért nem ennyire egyszerű, mert „Hősünknek” egy parányi kételye sem volt, nem beszélve a belefektetett hitről.

Fontos még megemlítenem Louis L. Hay-t, aki sajnos már nem lehet köztünk. Louis által ismerkedtem meg a megerősítésekkel, amikkel a negatív gondolkodásunkat átformálhatjuk pozitívvá, ezáltal jobb, gazdagabb életre tehetünk szert. Természetesen a megerősítés nem pusztán gondolat, hanem a cselekvéseink is azok, csak úgymond „kódolva”. Hogy működnek-e a megerősítések? Igen! Erre talán Louis a legjobb bizonyíték. Viszont a megerősítéseknél is oda kell figyelni, hogy JÓL csináljuk, mert ha mondjuk, naponta kétszer elmondunk egy megerősítést és a nap többi részében negatív gondolatokkal sújtjuk magunkat, akkor annak nem lesz meg a várt eredménye. Megerősítés lehet bármi, például: „Egészséges vagyok!”, vagy „Gazdag vagyok!”, akár lehet egy összetett mondat is. Ha a cselekvésre gondolunk, akkor az lehet az egészséges táplálkozás, ezzel azt erősítjük meg, hogy: „Szeretem a testem és vigyázok az egészségére”. Kellő gyakorlással meglesz az eredmény.

Sajnos azzal kell szembesülni, hogy a mai társadalom inkább a negatív gondolatminták mellett dönt, amivel csak betegséget, kudarcot, félelmet,- és még sorolhatnám-, vonzanak az életükbe. Pedig érdemes odafigyelni a gondolatinkra. Az állandó félelem, aggodalom még több félelmet hoz az életünkben, ha képesek vagyunk ezt megfordítani, jó útra terelni a gondolkodásunkat, bearanyozhatjuk vele az egész éltünket.

Zárásként egy idézetet osztanék meg, melyet szerintem sok mindenki ismer: