Az ember életében alapvető dolog a nyugalom. Habár ebben a rohanó, beteg világban sajnos azzal kell szembenézni, hogy a nyugalom manapság már luxusnak számít. Csak gondoljuk végig hány olyan dolog van az életünkben, ami kizökkent minket a lelki egyensúlyunkból. Sok. Nem igaz? Rossz egészség, kevés fizetés, hitelek, stb. Ezek mind hozzájárulnak a nyugtalansághoz, hosszútávon pedig komoly gondokat okozhat az életünkben. Azonban a jó hír az, hogy van megoldás! Nem is egy, hanem több technika létezik már arra, hogy visszanyerjük vitalitásunkat.

Első lépésben az Ok-okozat törvényéről írnék. Ez a törvény a buddhisták tanításai között megtalálható. A lényege nagyon egyszerű: Például, ha sok alkoholt fogyasztok (ok), akkor ennek meg lesz a következménye, ami nem más, mint a másnaposság (okozat). Tehát bármit teszünk, annak meg lesz a következménye, viszont ez nem csak negatív oldalról működik, hanem pozitívról is. Negatív esetben az okot kell mindig megkeresni, s így az okozat is tovaszáll. Azonban sokan abba hibába esnek, hogy magát az okozatot próbálják megszüntetni. Olyan ez, mint amikor valaki a zöldséges kertben úgy gyomlálna, hogy csak a gyomok föld feletti részét vágja le, a gyökere pedig a földben marad. Bár egyes orvosok is ezt a hibát követik el, hiszen felírnak egy pár gyógyszert, ami csak elnyomja a tünetek, de a probléma okát nem szünteti meg, ráadásul számolhatunk még a mellékhatásokkal is. Nem mondom, hogy átmenetileg nem jó a gyógyszeres kezelés, de nem ez a megoldás. Erről eszembe jutott az a kedves néni az utcánkból, aki talán 87 éves korában halt meg. Soha életében nem szedett gyógyszert, a 80-as éveiben leesett a diófáról, combnyaktörése volt, de felépült. Gyógyszerek helyett minden nap egy fél deci pálinka és 2 deci bor volt a gyógyír számára. Talán ez a hosszú élet titka? Nem hinném. Szerintem nála a boldogság volt a kulcs, mert rajta tényleg látszott, hogy boldog és úgy élt, mint hal a vízben, pedig nem volt jó módú.

Régebben, mikor sokat szorongtam olyan tanácsokat kaptam, hogy nézzek meg egy vígjáték filmet, vagy olvassak, fejtsek keresztrejtvényt, tehát kössem le a gondolataimat. Akkoriban nagy butaságnak tartottam e tanácsok megfogadását, mert úgy gondoltam, hogy ha elterelem a figyelmem a problémáról, attól még az nem szűnik meg. Mára már beláttam, hogy mekkora ostobaságot csináltam hónapokon keresztül. Lelki fejlődésem során arra jöttem rá, hogy ha egy dologra figyelmet szentelünk, akkor energiát fektetünk bele. Ha van egy problémánk és szüntelenül azzal foglalkozunk, csak folyamatosan tápláljuk, és soha nem szabadulunk tőle. Olyan ez, mint ha egy kis, éhes szörnyeteg ülne a vállunkon, akit folyamatosan etetünk, ő pedig egyre éhesebb és éhesebb, mi pedig egyre rosszabbul érezzük magunkat. Viszont, ha nem tápláljuk tovább, akkor egyszerűen éhen hal.

Tehát elsősorban a nyugalomért először a gondolataink közt kell rendet rakni. (A gondolatokról már írtam ITT.) Kukába az összes lényegtelen, téves, negatív gondolattal! Egyszerűnek tűnik, ám még sem az, főleg, ha már huzamosabb ideje „felvettünk” egy gondolatmintát, amiben csak az aggodalom, félelem és társai a „főszereplők”. Nagy lépést kell tenni az ügy érdekében, hogy forduljon a kocka.

Jelenlét

Meg sem gondolná az ember, hogy élete nagy részét úgy éli le, hogy folyamatosan a múlt és a jövő között ingázik, holott egyik sem létezik, hiszen a múlt már elmúlt, a jövő még meg sem történt. Természetesen van egy egészséges gondolkodásmód a múlttal, illetve a jövővel kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy állandóan a múlton kell rágódni. A jövő meg egyszerűen semmi, úgy értem, hogy semmi, hogy abszolút semmi, egy nem létező dolog. Ebből kifolyólag az egyetlen létező: a jelen. Nem a ma, hanem a most, ami éppen ebben a pillanatban történik. Ha valaki ebből kiszakad, akkor az nem is él valójában, hiszen minden most történik, minden ebben a pillanatban megy végbe. Itt jön a képbe a nyugtalanság. Legtöbb esetben egy problémánál két „gyilkos” kérdés fogalmazódik meg bennünk: a „Mi lett volna, ha…?” és a „Mi lesz, ha…?” Nem hiába írtam, hogy gyilkos, mert az. Azért, mert eleve nem lehet megoldani egy problémát e két időben, kizárólag most tudjuk ezt megtenni. Ha egy kicsit rászánnánk a figyelmünket arra, hogy a jelenben legyünk, és ténylegesen kizárnánk a múlt gondjait és a jövő rejtelmeit, akkor megtapasztalhatnánk az aggodalomtól és nyugtalanságtól mentes gondtalanságot.

Sóvárgás a semmiért

A nem túl jó módú embereknek sajnos szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nem engedhetnek meg mindent maguknak, ez pedig elég „elterjedt” életforma itt Magyarországon, de nem csak az anyagi dolgokról van szó. A szegény ember (ha lehet így nevezni) folyamatosan sóvárog valamiért: a pihenésért, a nyugalomért, egészségért vagy az anyagi javakért. Főként az utóbbi, ami szó szerint tönkre teszi az embereket. Azonban a baj ott kezdődik, hogy olyan dolgok után sóvárgunk, amik nincsenek a birtokunkban, tehát energiát fektetünk bele. Nem arról van szó, hogy le kell mondani a vágyainkról, hanem arról, hogy több figyelmet érdemelnének azok a dolgok, amiket már birtoklunk. Sőt, meg kellene becsülnünk ezeket a dolgokat és hálásnak kellene lennünk érte, hogy például van tető a fejünk fölött, mert van, aki télen is a téren alszik egy padon kartonpapírral betakarózva, de még sorolhatnám. Természetesen lehetséges az is, hogy egy olyan vágyunkra koncentrálunk, amit még nem birtokolunk, és a későbbiekben megszerezzük azt. Ebben az esetben az lehet a bökkenő, hogy az adott dologhoz hiányérzetet társítunk, ezzel pedig távol tartjuk magunktól a vágyott dolgot.  Tehát a legjobb dolog, amit tehetnénk az, hogy megtanulunk hálásak lenni azokért a dolgokért, amik már megvannak. Itt nem csak az anyagiakra kell gondolni, hanem szellemi szinten is. Legyen szó a családról, barátokról, szerelmünkről, vagy csak a házi kedvencünkről, az egészségünkről, a boldogságunkról. Legyünk értük hálásak és még többet kapunk ezekből a dolgokból.

Zárásként egy idézet osztok meg  Rhonda Byrne-től:

 (Kattints a képre a nagyításhoz!)