Az ember életében alapvető dolog a nyugalom. Habár ebben a rohanó, beteg világban sajnos azzal kell szembenézni, hogy a nyugalom manapság már luxusnak számít. Csak gondoljuk végig hány olyan dolog van az életünkben, ami kizökkent minket a lelki egyensúlyunkból. Sok. Nem igaz? Rossz egészség, kevés fizetés, hitelek, stb. Ezek mind hozzájárulnak a nyugtalansághoz, hosszútávon pedig komoly gondokat okozhat az életünkben. Azonban a jó hír az, hogy van megoldás! Nem is egy, hanem több technika létezik már arra, hogy visszanyerjük vitalitásunkat.

Első lépésben az Ok-okozat törvényéről írnék. Ez a törvény a buddhisták tanításai között megtalálható. A lényege nagyon egyszerű: Például, ha sok alkoholt fogyasztok (ok), akkor ennek meg lesz a következménye, ami nem más, mint a másnaposság (okozat). Tehát bármit teszünk, annak meg lesz a következménye, viszont ez nem csak negatív oldalról működik, hanem pozitívról is. Negatív esetben az okot kell mindig megkeresni, s így az okozat is tovaszáll. Azonban sokan abba hibába esnek, hogy magát az okozatot próbálják megszüntetni. Olyan ez, mint amikor valaki a zöldséges kertben úgy gyomlálna, hogy csak a gyomok föld feletti részét vágja le, a gyökere pedig a földben marad. Bár egyes orvosok is ezt a hibát követik el, hiszen felírnak egy pár gyógyszert, ami csak elnyomja a tünetek, de a probléma okát nem szünteti meg, ráadásul számolhatunk még a mellékhatásokkal is. Nem mondom, hogy átmenetileg nem jó a gyógyszeres kezelés, de nem ez a megoldás. Erről eszembe jutott az a kedves néni az utcánkból, aki talán 87 éves korában halt meg. Soha életében nem szedett gyógyszert, a 80-as éveiben leesett a diófáról, combnyaktörése volt, de felépült. Gyógyszerek helyett minden nap egy fél deci pálinka és 2 deci bor volt a gyógyír számára. Talán ez a hosszú élet titka? Nem hinném. Szerintem nála a boldogság volt a kulcs, mert rajta tényleg látszott, hogy boldog és úgy élt, mint hal a vízben, pedig nem volt jó módú.

Régebben, mikor sokat szorongtam olyan tanácsokat kaptam, hogy nézzek meg egy vígjáték filmet, vagy olvassak, fejtsek keresztrejtvényt, tehát kössem le a gondolataimat. Akkoriban nagy butaságnak tartottam e tanácsok megfogadását, mert úgy gondoltam, hogy ha elterelem a figyelmem a problémáról, attól még az nem szűnik meg. Mára már beláttam, hogy mekkora ostobaságot csináltam hónapokon keresztül. Lelki fejlődésem során arra jöttem rá, hogy ha egy dologra figyelmet szentelünk, akkor energiát fektetünk bele. Ha van egy problémánk és szüntelenül azzal foglalkozunk, csak folyamatosan tápláljuk, és soha nem szabadulunk tőle. Olyan ez, mint ha egy kis, éhes szörnyeteg ülne a vállunkon, akit folyamatosan etetünk, ő pedig egyre éhesebb és éhesebb, mi pedig egyre rosszabbul érezzük magunkat. Viszont, ha nem tápláljuk tovább, akkor egyszerűen éhen hal.

Tehát elsősorban a nyugalomért először a gondolataink közt kell rendet rakni. (A gondolatokról már írtam ITT.) Kukába az összes lényegtelen, téves, negatív gondolattal! Egyszerűnek tűnik, ám még sem az, főleg, ha már huzamosabb ideje „felvettünk” egy gondolatmintát, amiben csak az aggodalom, félelem és társai a „főszereplők”. Nagy lépést kell tenni az ügy érdekében, hogy forduljon a kocka.

Jelenlét

Meg sem gondolná az ember, hogy élete nagy részét úgy éli le, hogy folyamatosan a múlt és a jövő között ingázik, holott egyik sem létezik, hiszen a múlt már elmúlt, a jövő még meg sem történt. Természetesen van egy egészséges gondolkodásmód a múlttal, illetve a jövővel kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy állandóan a múlton kell rágódni. A jövő meg egyszerűen semmi, úgy értem, hogy semmi, hogy abszolút semmi, egy nem létező dolog. Ebből kifolyólag az egyetlen létező: a jelen. Nem a ma, hanem a most, ami éppen ebben a pillanatban történik. Ha valaki ebből kiszakad, akkor az nem is él valójában, hiszen minden most történik, minden ebben a pillanatban megy végbe. Itt jön a képbe a nyugtalanság. Legtöbb esetben egy problémánál két „gyilkos” kérdés fogalmazódik meg bennünk: a „Mi lett volna, ha…?” és a „Mi lesz, ha…?” Nem hiába írtam, hogy gyilkos, mert az. Azért, mert eleve nem lehet megoldani egy problémát e két időben, kizárólag most tudjuk ezt megtenni. Ha egy kicsit rászánnánk a figyelmünket arra, hogy a jelenben legyünk, és ténylegesen kizárnánk a múlt gondjait és a jövő rejtelmeit, akkor megtapasztalhatnánk az aggodalomtól és nyugtalanságtól mentes gondtalanságot.

Sóvárgás a semmiért

A nem túl jó módú embereknek sajnos szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nem engedhetnek meg mindent maguknak, ez pedig elég „elterjedt” életforma itt Magyarországon, de nem csak az anyagi dolgokról van szó. A szegény ember (ha lehet így nevezni) folyamatosan sóvárog valamiért: a pihenésért, a nyugalomért, egészségért vagy az anyagi javakért. Főként az utóbbi, ami szó szerint tönkre teszi az embereket. Azonban a baj ott kezdődik, hogy olyan dolgok után sóvárgunk, amik nincsenek a birtokunkban, tehát energiát fektetünk bele. Nem arról van szó, hogy le kell mondani a vágyainkról, hanem arról, hogy több figyelmet érdemelnének azok a dolgok, amiket már birtoklunk. Sőt, meg kellene becsülnünk ezeket a dolgokat és hálásnak kellene lennünk érte, hogy például van tető a fejünk fölött, mert van, aki télen is a téren alszik egy padon kartonpapírral betakarózva, de még sorolhatnám. Természetesen lehetséges az is, hogy egy olyan vágyunkra koncentrálunk, amit még nem birtokolunk, és a későbbiekben megszerezzük azt. Ebben az esetben az lehet a bökkenő, hogy az adott dologhoz hiányérzetet társítunk, ezzel pedig távol tartjuk magunktól a vágyott dolgot.  Tehát a legjobb dolog, amit tehetnénk az, hogy megtanulunk hálásak lenni azokért a dolgokért, amik már megvannak. Itt nem csak az anyagiakra kell gondolni, hanem szellemi szinten is. Legyen szó a családról, barátokról, szerelmünkről, vagy csak a házi kedvencünkről, az egészségünkről, a boldogságunkról. Legyünk értük hálásak és még többet kapunk ezekből a dolgokból.

Zárásként egy idézet osztok meg  Rhonda Byrne-től:

 (Kattints a képre a nagyításhoz!)

Kinek nincsenek félelmei? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek semmitől, mivel sok éven keresztül pánik-betegségben szenvedtem. Félelem a megőrüléstől, valamilyen súlyos betegségtől, a haláltól. Aki hasonló cipőben jár, az tudja, hogy miről van szó, habár a legtöbb ember nem tapasztalt ilyet, ezért még hülyének is nézik a szenvedő embertársait.

Sokat gondolkodtam a félelmekről, vizsgálgattam magamon a megnyilvánulásait. Próbáltam megfejteni az okát, a „működését”. Persze nehéz fába vágtam a fejszét, mert lehetetlennek tartom arra a bizonyos miértre megtalálni a választ. Azonban, ha egy kicsit más szemszögből vizsgáljuk a félelmeinket, rájövünk, hogy a félelem valójában nem is olyan rossz!

Repüljünk vissza egy kicsit az őskorba elődeinkhez. Primitív, ösztönös életmóddal lehet jellemezni őket. Céljuk nem más, mint a túlélés és a fajfenntartás. Őseink folyamatos veszélynek voltak kitéve a vadállatokkal szemben, ezért sokszor élhettek át pánik-rohamot. Nyilván nem fordultak pszichiáterhez, sőt nekik a félelem hasznos volt. Amikor szembe találkoztak egy ragadozóval gyorsabban vert szívük, gyorsabb lett a légzésük, rengeteg stressz hormon szabadult fel a szervezetükben. Ez mind azért volt jó, mert segítette őket a túlélésben. A szapora légzés által több oxigén jut a szervezetbe, a gyors szívverés a vért a zsigerekből kipréselve a test többi részébe szállítja oxigénnel, tápanyagokkal . A kortizol kiválasztódás pedig a szervezetben minden mozgósítható energiát aktivál. Így az ősemberünk jó eséllyel elmenekülhet vagy megküzdhet az állattal (üss vagy fuss). Természetesen ezeken a funkciókon kívül még számos reakciót kiválthat a félelem.

Az ősemberes történet rávilágít arra, hogy a félelmek egyfajta külső inger hatására jönnek létre. A Neandervölgyi esetében ez az inger a vadállat volt. Azonban van egy másik fajtája is, amit belső ingernek neveznek, mely a mai, rohanó világunkban jelentős részét képezi a félelmeinknek. Iskolai vagy munkahelyi megfelelések, megélhetés, aggodalmak az egészségi állapot miatt, ezek mind belső ingerek, amelyet mi magunk hozunk létre és akár ennek eredménye lehet a pánik, a folytonos szorongás.

A külső vagy belső ingerekre testünk mindig válaszol. Ha az inger az ok, akkor a félelem az okozat. Tehát egy pánik-betegség esetében, ha képesek vagyunk az ingert megtalálni, akkor képesek vagyunk azt megszüntetni is. Habár bizonyos fóbiáknál nehéz magyarázatot adni a miértekre, a hozzáállás és a gondolkodásmód megváltozatásával megszüntethető a félelem oka.

Végső soron minden félelem a halálfélelemhez vezethető vissza. Védő mechanizmusként van jelen az életünkben, azért, hogy túléljünk. Viszont a halál jelenleg ismeretlen számunkra, még nem sikerült megfejteni, hogy mi van valójában „odaát”. Ami biztos, hogy: nincs értelme a haláltól félni, hiszen azt sem tudjuk milyen, aztán, ha a földi időnk lejár, úgy is „mennünk” kell. Addig is arra kell törekednünk, hogy boldogan éljünk és élvezzük az életet, ameddig lehet, buta, értelmetlen félelmek nélkül.

Naponta több ezer gondolat fut át a fejünkben. Még olyan jelentéktelen gondolatok is, melyeket „megszületésük” után néhány órával, már örökre el is felejtünk. Életünk részét képezi a gondolkodás, mindig velünk van, akárhol vagyunk, akármit csinálunk. De! Mi is a gondolat valójában? Hogy jön létre? Egyáltalán hol keletkezik? Nehéz kérdések ezek, nem is egyszerű megválaszolni. Mondjuk eléggé abszurd már az is, hogy a gondolatokon gondolkodunk. Ez esetben a nagy kérdés az, hogy valójában mire gondolunk, amikor a gondolatra gondolunk?

A gondolat általánosan értelmezve az agyunk szüleménye, munkája, amit a külső benyomások által hoz létre e becses szervünk. Rudolf Steiner viszont másképpen látta ezt az elméletet, szerinte a gondolatok a fizikai agytól függetlenül jönnek létre, az ember szelleme vagy lelke révén. Bármely elméletben is hiszünk, egy biztos: a gondolataink fontos szerepet töltenek be életünk minőségére való tekintettel.

Muszáj rögtön az elején kitérni az emlékekre. Az emlék egy komplex rendszer, ami információkat raktároz el, melyeket bármikor elő tudunk hívni gondolat formájában. Csak idézzük fel a tavalyi nyaralásunk élményét, egy jó filmet, amit egy hónapja láttunk, vagy akár a gyerekkorunkból megmaradt csínyeket, ezek mind elraktározott információk. Ha egy kicsit egyszerűbb dolgokra korlátozódok, akkor mondhatnám a munkahelyhez vagy iskolához vezető utat, nem beszélve a túléléshez szükséges emlékekről, ilyen például az, hogy ha forró vashoz érünk, megéget. Nem is szeretnék mélyebbre ásni az emlékekbe, mert akkor már olyan kérdések is felmerülnek például, hogy: hová tűnik egy emlék, ha végleg elfelejtjük?  …Jó kérdés!

Az emlékeket kivesézve a következő állomás az érzelem. Bizonyos esetekben e három dolog (emlékezet, gondolat, érzelem) összefüggésben áll. A példa kedvéért egy szituációval szeretném ezt szemléltetni: „A munkahelyen a főnök nem adott béremelést, annak ellenére, hogy jól végzem a munkám. Amikor ezt szóvá tettem, a főnök leordította a hajam és sértő megjegyzéseket tett.” Maga a szituáció az emlék (ezért írtam múlt időben), majd felidéztem, ez a gondolat. Végül pedig baromira dühös vagyok a történtek miatt (érzelem). Lehet beszélni egy rossz fogorvosi élményről is, ez esetben is ugyan az a helyezet. Mint egy matematikai egyenlet: Emlék+Gondolat=Érzelem. Ugyanakkor a gondolat önmagában is képes érzelmeket kelteni, nem kell hozzá emlék. Elég egy olyan elképzelés, ami még meg sem történt, például egy közelgő randevú, ami az izgatottság érzését kelti.

A gondolat, mint teremtő eszköz

Ki ne hallott volna már a Vonzás Törvényéről? Manapság sok könyvet olvashatunk erről az egyetemes törvényről, mely megcáfolja a „különbségek vonzzák egymást” elméletet. A lényege abban rejlik, hogy a hasonlóságok egymásra találnak. Tehát, ha jó dolgokra gondolunk, jó dolgokat vonzunk magunkhoz, ha rosszra, akkor rosszakat. Dióhéjban arról szól ez az egész, hogy gondolatainkkal egy bizonyos frekvenciájú rezgést bocsájtunk ki magunkból és ez által a hasonló frekvenciával rendelkező rezgéseket kezdjük magunkhoz húzni. A frekvencia attól függ, hogy milyen az adott gondolat (negatív vagy pozitív).  Ha többet meg akarsz tudni a Vonzás Törvényéről érdemes fellapozni Esther & Jerry Hicks könyveit.

A gondolat hatása a testünkre

Amikor szóba kerül a barátaim körében az, hogy a gondolatainkkal befolyásolhatjuk testünk működését, mindig van egy egyszerű példa, amivel ezt alátámaszthatom, ez pedig nem más, mint ez a citrom:

Mi is történt? A citrom láttán beindult a nyáltermelődés folyamata. De nem is kell valójában látnunk a citromot, elég, ha elképzeljük. Ezt okozhatja az is, ha a kedvenc ételünkre gondolunk, viszont előfordulhat olyan eset is, amikor például beleharapunk egy tojásos szendvicsbe és mondjuk a benne lévő tojás romlott. Ekkor a későbbiekben a tojásra rá sem tudunk nézni, mert felfordul tőle a gyomrunk. Ezeket a folyamatokat a biológia „tanult reflexeknek” nevezi.

Na, de a citromot félretéve, ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor az egész életünkben hatással vagyunk a testünkre a gondolatinkkal, elég szemügyre venni a félelmeinket: Egy pánikot keltő gondolat, és pillanatok alatt a testünk nem úgy működik, ahogy kellene. (Ezt a hipochonderek jobban értik.) Viszont, hogy ne legyek annyira negatív a szerelem is okoz „tüneteket”, ha az illetőre gondolunk... de ezt szerintem nem kell bemutatni. Ezek hétköznapi dolgok, azonban vannak olyan esetek, amit egy átlagos ember csodának nevez. Ilyen például az a történet, melyet –talán- Dr. Joseph Murphy egyik könyvében olvastam, de A Titokban is megemlítik, miszerint egy férfi balesetet szenvedett és deréktól lefelé lebénult, az orvosok azt mondták, hogy soha többé nem fog tudni járni. Több hónapos kórházi kezelése alatt a férfi csak is arra gondolt szüntelenül, hogy egyszerűen kisétál a kórházból. Na vajon mi történt? Persze, hogy kisétált a kórházból! Ezt most dióhéjban írtam le, a történet azért nem ennyire egyszerű, mert „Hősünknek” egy parányi kételye sem volt, nem beszélve a belefektetett hitről.

Fontos még megemlítenem Louis L. Hay-t, aki sajnos már nem lehet köztünk. Louis által ismerkedtem meg a megerősítésekkel, amikkel a negatív gondolkodásunkat átformálhatjuk pozitívvá, ezáltal jobb, gazdagabb életre tehetünk szert. Természetesen a megerősítés nem pusztán gondolat, hanem a cselekvéseink is azok, csak úgymond „kódolva”. Hogy működnek-e a megerősítések? Igen! Erre talán Louis a legjobb bizonyíték. Viszont a megerősítéseknél is oda kell figyelni, hogy JÓL csináljuk, mert ha mondjuk, naponta kétszer elmondunk egy megerősítést és a nap többi részében negatív gondolatokkal sújtjuk magunkat, akkor annak nem lesz meg a várt eredménye. Megerősítés lehet bármi, például: „Egészséges vagyok!”, vagy „Gazdag vagyok!”, akár lehet egy összetett mondat is. Ha a cselekvésre gondolunk, akkor az lehet az egészséges táplálkozás, ezzel azt erősítjük meg, hogy: „Szeretem a testem és vigyázok az egészségére”. Kellő gyakorlással meglesz az eredmény.

Sajnos azzal kell szembesülni, hogy a mai társadalom inkább a negatív gondolatminták mellett dönt, amivel csak betegséget, kudarcot, félelmet,- és még sorolhatnám-, vonzanak az életükbe. Pedig érdemes odafigyelni a gondolatinkra. Az állandó félelem, aggodalom még több félelmet hoz az életünkben, ha képesek vagyunk ezt megfordítani, jó útra terelni a gondolkodásunkat, bearanyozhatjuk vele az egész éltünket.

Zárásként egy idézetet osztanék meg, melyet szerintem sok mindenki ismer: